Hortenzia

A hortenzia a nagymamám kedvenc virága volt.

A hortenzia (Hydrangea) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályába tartozó somvirágúak (Cornales) rendjének egyik nemzetsége – mintegy 25 fajjal, számtalan hibriddel és változattal.

Származása, élőhelye
Amerikából, illetve Ázsia keleti részéről származik; eredeti termőhelyén az üde talajú erdők cserjeszintjében él semleges vagy enyhén savanyú talajokon (egyes fajták kimondottan a savanyú talajokat kedvelik). A nemzetség legismertebb faját, a kerti hortenziát (nagylevelű hortenzia, Hydrangea macrophylla) az 1800-as években Japánból hozták át Európába.

Néhány év alatt cserjévé fejlődik. Levelei tojásdadok, fűrészes szélűek. Sok kis virága lapos vagy gyakrabban félgömb alakú bugavirágzattá áll össze; ebben gyakran vannak meddő virágok is, megnagyobbodott, sziromszerű csészelevelekkel. A kertészeti, bujtatva vagy dugványról szaporított változatok gyakran csak meddő virágokat hoznak.

Tulajdonságai
Egy–másfél méter magasra növő, lombhullató cserje. Sok kis virága félgömb alakú virágzattá áll össze; ebben gyakran vannak meddő virágok is, megnagyobbodott, sziromszerű csészelevelekkel – a kertészeti, bujtatva vagy dugványról szaporított változatok gyakran csak meddő virágokat hoznak.

Fajtái
Labdaszerű virágzata lehet teljesen fehér, krémszínű sárga, vagy a piros és a kék bármilyen átmeneti árnyalata — ez a fajtán kívül a kalcium- és nitrogén-ellátástól is függ. Ugyanazt a növényt a művelés módjának és virágzás időzítésének más-más megválasztásával kerti vagy szobai változattá is nevelhetjük. A májusi első áldozásra nevelt fehér virágúakat már decembertől hajtatják, a kertben tartott példányok viszont többnyire csak augusztustól nyílnak. Van különösen nagy, fehér virágú őszi fajtája is, amely még később kezd virágozni, de egészen a fagyokig. Egyes, napos helyen tartott, kék virágú fajták lombjai ősszel vörösbarnára színeződnek, még dekoratívabbá téve a bokrot.

Az utóbbi években kapható, ún. Teller-hibridek virágzata eltér a hagyományos fajtákétól: egy külső, terméketlen virágokból álló kék koszorúból és azon belül pedig apró, termékeny virágok sokaságából áll. Ezek a fajták 2 méter magasra is megnőhetnek.

Talaj
A tápdús, jó vízvezető, de nem túl száraz, kissé savanyú talajt kedveli. Meszes talajon a kék fajták virága lila vagy akár rózsaszín lesz, de vannak kimondottan liláspiros fajták is. A káliumtól kékebb lesz a virág (például ha timsóoldatot teszünk az öntözővízbe). A fehér fajták színe nem függ az ásványi sóktól.

Fény
A hortenziabokrot a szabadban a legjobb félárnyékos helyre ültetni, hogy a virágokat nyáron ne érje közvetlen napsugárzás, mert az erős fényben a virágok összezsugorodhatnak (ez rendszeres permetezéssel csökkenthető). A virágzat másnap reggelre még többszöri zsugorodás után is díszlik, de előbb-utóbb elfonnyad.

A fiatal növényeket fagymentes helyen kell teleltetni; később a nem túl kemény fagyokat már elviselik. Alacsony töveket célszerű télire betakarni; kemény fagyok ellen a magasabb bokrokat gyékénnyel vagy régi zsákokkal védik.

Szaporítás
A hortenziát kétféle módon szaporítják. Ha hely van hozzá, bujtathatjuk a bokor alsó vesszőit, de gyakoribb a hajtásdugványozás .

Érdekessége, hogy természetes indikátorként működik. Savas talajban kék(ph=4), lúgos talajban rózsaszín virágot hoz.
Ha alumínium-szulfáttal öntözzük a növényt, akkor a virágok azúrkék színűek lesznek. Ha timsóoldatot teszünk az öntözővízbe, akkor pedig még élénkebb kék virágok nyílnak majd.