Szelídgesztenye

A bükkfafélék (Fagaceae) családjába tartozó, dísz-, ipari- és gyümölcsfákat magába foglaló növénynemzetség. Fajai az északi mérsékelt övben őshonosak. Négy faj esetében a szúrós kupacsok 2-3 ehető makkot rejtenek, további hat vagy több fajnál kupacsonként csak egy makk fejlődik.

(Gyakran gesztenyének nevezik még a vadgesztenye (Aesculus)-fajokat, mert azok magja kissé hasonlít a szelíd gesztenye makkterméséhez, toktermésük kopácsai pedig a gesztenye kupacsához, rendszertanilag azonban a két nemzetség elég távol áll egymástól. )

A gesztenyefák általában magas termetűek, kérgük árkolt, leveleik lándzsásak. A porzós virágok többsége hosszú, felálló füzérekben fejlődik, a termősek magánosan vagy csoportosan, a rövid porzós füzérek tövénél helyezkednek el. A termés a bükkfafélék családjára jellemző makk, amely alsó állású magházból, átlagosan hat termőlevélből alakul ki. A termés ehető része a nagy raktározó szikleveleket viselő embrió; nagy a keményítő-, cukor- és ásványianyag-tartalma.

Az amerikai gesztenye (C. dentata) gyors növekedésű fa, magassága gyakran eléri a 30 mt. Észak-Amerika keleti részén régebben nagy területen élt, egy gombabetegség, a gesztenyeszáradás azonban, csaknem teljesen kipusztította. Több helyen az elpusztult tönkök mellett még találhatók életerős tősarjak, de legtöbbjükön már megtalálható a kórokozó, és – az újabb fertőzésektől tartva – az eddig fájáért és terméséért kedvelt fajt már nem termesztik. A megmaradt fákat rezisztens (ellenálló) ázsiai fajokkal keresztezve előállítottak néhány száradás-ellenálló hibridet, és ma ezekkel telepítik újra az amerikaigesztenye-ültetvényeket.

A szelíd gesztenye (C. sativa) is megnő 30 m magasra. Eurázsiában és Észak-Afrikában őshonos. Magyarországon legnagyobb természetesnek vélt állományai és ültetvényei Zalában találhatók, termesztéséhez mély rétegű, humuszban gazdag, kissé savanyú, középkötött talajok a legkedvezőbbek. Csapadékigénye magasabb, mint a hazai átlag, ezért a szárazabb területeken csak öntözéssel termeszthető.

A kínai gesztenye (C. mollissima) általában csak 18 m magas; eredeti termőhelyén egészen 2440 m tengerszint feletti magasságig előfordul. A japán gesztenye (C. crenata) hasonló cserje vagy fa, magassága meghaladhatja a 9 m-t, és csak 915 m-nél alacsonyabban fekvő területeken fordul elő, levelei szív alakúak, amelyeknek a hossza 17 cm.

A szelíd, a kínai és a japán gesztenye termése helyi jelentőségű élelmiszer, de emellett nagy mennyiségben exportálják is. A szelíd gesztenye apróbb terméseit állatok takarmányozására használják, vagy lisztet őrölnek belőle. A legjobb minőségű gesztenyetermés a marónigesztenye, ez olyan fajtákon terem, amelyeket arra nemesítettek, hogy kupacsukban egyetlen nagy makk fejlődjék. Ezt frissen sütve, főzve vagy pürének elkészítve fogyasztják. Frissen csak rövid ideig tárolható, néhány napra vízben alámerítve viszont fermentálódik, s így több hónapig is eltartható, de ekkor már csak püré készítésére alkalmas. Legnagyobb mennyiségben a cukrászipar használja. Mindhárom faj több változatát Európában, Észak-Amerikában és Ázsiában dísznövényként ültetik, a szelíd gesztenye pedig hasznos ipari fa is.

Gesztenyeszáradás

Az Endotia parasitica nevű gomba okozta növénybetegség. Szinte teljesen kipusztította az USA és Kanada őshonos amerikaigesztenye (Castanea dentata)-állományát, és azóta más országokban is pusztít. A gesztenyeszáradásra fogékony egyéb fajok a szelíd gesztenye (C. sativa), a keresztkaréjú tölgy (Quercus stellata) és a virginiai tölgy (Qu. virginiana). Európában számos tölgyfaj már fertőzött.

A betegség véletlenül került be Amerikába Keletről, először 1904-ben, a New York-i Állatkertben figyelték meg. 1925-re a kiindulási pontjától számított 1600 km-es körzetben észak, dél és keleti irányban megtizedelte az amerikai gesztenyeállományokat. Tünetei: a kérgen vörösesbarna foltok jelennek meg, amelyek besüllyednek vagy kiemelkednek, a repedéseken a hajtások és az ágak elhalásához vezető rákosodás indul meg. A fertőzött ágakon a levelek megbarnulnak és elszáradnak, de hónapokig a fán maradnak. Később fokozatosan az egész fa elpusztul. Az idősebb gesztenyegyökereken megjelenő rövid életű hajtásokon és a kevésbé fogékony gazdanövényeken a gomba évekig megmarad. A kórokozó rövid távolságra esőcseppel, széllel és a rovarokkal, hosszú távolságra madarak által terjed. A kínai (C. mollissima) és a japán gesztenye (C. crenata) a betegséggel szemben ellenálló. Az 1970-es években felfedezték a gesztenyeszáradás egy Amerikában őshonos törzsét. A kísérletek tanúsága szerint az őshonos törzs kevésbé virulens, mint más törzsek, és ha egy egészséges fát elsőként ez a törzs fertőz meg, a végzetes (letális) törzs már nem fertőzőképes. Sajnos, a kórokozó ezen kíméletes törzse még nem terjedt el magától az amerikai gesztenye állományában.


Olaszországban különösen sok szelídgesztenyét fogyasztanak, négy fajtacsoport van a termesztésben:

Castagna fajtacsoport - Castanea sativa
Gyümölcsméretűk erősen változó, 45-100 db/kg (22-10 g/db). Belső hártyájuk mélyen behatol a maghúsba, néha kettéosztja azt. Többféleképpen fogyasztják; frissen és feldolgozva fehér, szárított gesztenyének, vagy néhány fajtából cukrozott gyümölcsöt készítve. Eladási ára alacsonyabb, mint a marrone és a hibridek ára. A legjobb árszintet a nagy-gyümölcsű és a korai fajtákkal lehet elérni. A jó termékenyüléshez minden fajtánál idegenmegporzás szükséges.
(pl. Castagna di Montella, Castagna di Serino)

farina dolce = farina di castagne, gesztenyeliszt


Marrone fajtacsoport - Castanea sativa
A gyümölcshéj belső hártyája nem mélyed bele a maghúsba, ezért nagyon könnyű meghámozni. Ipari feldolgozásra és frissfogyasztásra egyaránt használják. Magas áron értékesíthető, keresett cikk a piacon. A gyümölcsnagyság 55-70 db/kg (18-14 g/db). Fái életerősek, felfelé törő növekedésűek, az ültetés utáni 5-6. évben termőre fordulnak az oltványok (a magról neveltek csak a 14-16. évben). Minden fajtának idegenmegporzásra van szüksége. Középkéseiek, szeptember végén kezdhető a szedés. Érzékenyek a kéregrákra és a tintabetegségre.
(pl. Marrone del Mugello, Marrone di Castel del Rio, Marrone di Roccadaspide)


Eurojapán hibridek - C. sativa X C. crenata
Természetes és irányított keresztezésből származnak, az európai Castanea sativa, és a japán Castanea crenata fajoktól. Először Franciaországban és Spanyolországban terjedtek el, Olaszországban az 1970-es évek közepén kezdték őket ültetni, főként Piemonte tartományban.

Fő jellemzőik:
jó ellenálló-képesség a kéregrákkal (endotiás kéregrák) szemben,
kis érzékenység a tintabetegségre.
visszafogott növekedésük lehetővé teszi a sűrű ültetést, minden fajtának nagyok a gyümölcsei, korán, szeptember elejétől elkezdhető e szedés, az európai fajták előtt, egymás közt megporzódnak, nagyon jó porzói az európai fajtáknak, termőképességük felülmúlja az európai fajtákét.
Mélyrétegű, friss, jó szerkezetű talajt igényelnek. Termesztők elmondása szerint a fagytűrésük - 16°C-ig terjed. Az európai fajták tűrőképessége -20°C. További viszonyításul az őszibarack tűrőképessége a szakirodalom szerint -15°C. A telepítés utáni 5-6. évtől, telente, minden második évben metszeni kell, megritkítva a koronát, az elágazásokig visszavágva. Az első elágazások legalább 3 m magasan legyenek, mert különben a lehajló ágak akadályozzák az ápolási munkákat, de még a sorok közötti közlekedést is. A tápanyag-utánpótlást évente, 2:1:2 arányú, összetett műtrágyával ajánlatos elvégezni. Az öntözés lehetővé teszi a legjobb minőség elérését, és az alternancia elkerülését.

Egy évtizednyi megfigyelés alapján a következő fajtákat tartják megbízhatónak:
Primato; bőtermő, nagyon korai, a szedés elkezdhető szeptember elején, termésnagysága 55-60 db/kg (17-18 g/db).
Précoce Migoule; bőtermő, korai, a szedés elkezdhető szeptember második dekádjában, közepes nagysága 50-55 db/kg (18-20 g/db).
Bournette;bőtermő, középkorai, a szedés elkezdhető szeptember második dekádjában, gyümölcsnagysága 60-65 db/kg (15-17 g/db).
Bouche De Betizac; bőtermő, a gyümölcsheg hasonló az európai fajtákéhoz, a szedés elkezdhető szeptember harmadik dekádjában, nagysága 45-50 db/kg (20-22 g/db).
Marsol; közepes termőképességű, a szedés elkezdhető szeptember harmadik dekádjában, nagysága 35-40 db/kg (25-29 g/db).

Összehasonlításként: a magyar fajták 9-12 g/db tömegűek.

Japán fajták - Castanea crenata
Piemontéban két fajta képviseli a csoportot: a Tanzawa és a Ginyose. Ezeket a gyenge növekedés, kisméretű termések, 60-65 db/kg (15-17 g/db), kis koronaméret jellemzi. Váza koronaformával termesztik őket. Igénylik az öntözést és az évenkénti metszést, amely megújítja a koronát és megakadályozza az alternanciát. A telepítés utáni harmadik évben termőre fordulnak. A betakarítás elkezdhető már augusztus végén - szeptember elején. A fajták kölcsönösen porozzák egymást.
-------------------------------
A Gesztenyefa egylaki, virágai egyivarúak, Jún, elején virágzik. A nő- és hímivarú virágok külön virágzatban, de közös barkatengelyen találhatók.
A barkák az azévi hajtásokon a levelek hónaljában jelennek meg. Levelei hosszúkásak, bőrszerűek, tüskés erezetűek. Termése tüskés kupacsú makk. Hatalmas fája - déli eredete ellenére - (-25-30 C károsodás nélkül visel el.) Jól sarjadzik.
A vulkánikus eredetű, savanyú, üde talajokon, szélvédett domboldalakon jól díszlik és bőven terem.
Enyhén meszes talajokon is található, de ha magasa talaj aktív mésztartalma, levelei sárgulnak. Magas kalóriaértékű gyümölcsét (különösen keményítőtartalma magas) megsütve, főzve v. püréként jók.
Jó és különleges mézet adó növény.
Fája magas cserzőanyag tartalmú, vízálló, középkemény, barna gesztű, igen értékes. Hordót, szőlőprést készítenek belőle. Kitűnő bánya- és épületfa. Faszenet is égetnek belőle.
Legnagyobb hazai példányaink Kőszegen, Velemben, Pécs éa Pécs várad között a Mecsekben, Bazsiban, Szentgyörgyváron, Visegrádon és Nagymaroson stb. található.
A Gesztenye termesztése nagymértékű Olaszországban és Spanyol országban, de Franciaországban és az Egyesült Államokban is jelentékeny.
Hazánkban a Gesztenyét szőlőközti szórványfákon termelik és ligetes Gesztenyeerdőkben gyűjtik Kőszeg, Sopron, Pécs, Nagymaros környékén és a zalai dombvidék egyes részein.
A hazai fák zömmel magról keltek, aprógyümölcsűek, de helyenként jelentős számú nagy gyümölcsű oltott fa is található.



Szaporítása
Okt.-ben szedett magvait érés után, ősszel vetik a szabadba.
Tavaszi vetéshez legjobb a tölgymakkhoz hasonlóan a talaj felszínén alom alatt v. veremben tárolni.
Nevelése a csemeteiskolában gyakran két évig tart, mert ilyenkorra lesz csak olyan erős, hogy oltványiskolába telepíthető a csemetéje. Párás klímában, közömbös kémhatású talajon eredményes a nevelése.
Ivartalanul, közönséges bujtással, ősszel a szabadban ritkán szaporítják. Ha sarjat nevel valamely termőfa, ősszel arról is szaporítható.
Fajtái télen házban olthatók kecskeláb ékézéssel, párosítással v. angolnyelves párosítással, a tőalak cserépben begyökeresedett magoncaira. Átoltása tavasszal, rügypattanáskor eredményes, héjalá-oltással.

A Gesztenye ugyanúgy mint a dió és más gyümölcsnemek, nem tartja meg magról fajtatulajdonságát, mégis nagyobbára magról nevelik, pedig szabadföldi oltása, szemzése hazánkban nem ütközik nehézségekbe.
Valószínűleg azért van ez, mert kevés Gesztenye termesztésre alkalmas területünk van, és éppen azon a környéken nem alakultak faiskolák.
Alanyként saját magcsemetéjét, a Castanea sativa-t használják.
A megfelelően tárolt Gesztenye is kb. fél év alatt elveszti csírázóképességét, ezért csjrázási százaléka alacsony. Magcsemetéje lassan fejlődik, szemzésre kétéves csemete felel meg.
Ny-Európában a tintafolt -betegség pusztítása miatt, mely a gyökéren keresztül is fertőz, ellenálló gyökérzetű japán gesztenyére (Gastanea crenata) szemzik a fajtákat.
A termőfák aljának felásása és a kálifejtrágyázás előnyös. A kálisó a kissé meszes talajokon fokozza a fák fagyállóságát, és csökkenti a levelek sárgulását.
Metszeni nem szokták, az elöregedett fákat a törzsnek föld felett történő levágásával ifjítják. A Gesztenye férgesedése ellen a megrágott gyümölcs gyakori összeszedésével védekeznek.
A magról kelt Gesztenye-fa 15 éves korában, az oltott 6-8 év után kezd teremni.
Jól termő fán 40-60 kg Gesztenye is megterem.
Szüretelése szept. végétől okt. végéig a felnyílott kopáncsok kíméletes veregetésével történik. Szikkasztás után száraz helyen tárolják. Szárított levelét gyógyteák készítésére használják.
Nemesítése hazánkban jó ideig csak ún. népi szelekció révén történt. Ennek eredményét azonban az elitfák magról való szaporítása erősen lerontotta.
A legjobb tájtípusok is további nemesítésre szorulnak.
A célkitűzéseket csak külföldi fajták és rokonfajok bekeresz-tezésével és az akklimatizáoiós nemesítés módszereivei lehet elérni. Az egylaki, egyivarú G. nővirágai rendszerint önmeddő-ek, és a porzókat követően virágzanak. Emiatt a kasztrálás felesleges. A nővirágzat a barkatengely megsértésére érzékeny. Virágpor a leszedett és kiterített porzós barkákból bőven gyűjthető.

Kőszegszerdahelyi 29 gesztenye
Erős növekedési erélyű fája bőven és rendszeresen terem. Középkései érésű, október közepén-végén érik. A makk sárgásbarna héjú legnagyobb átmérője 39,7 mm.


Iharosberényi 2 gesztenye
Erős növésű, szétterülő koronájú. Bőtermő. Korai érésű, szeptember végén-október elején érik. A makk sötétbarna héjú legnagyobb átmérője 37,9 mm. A magbél intenzív aromájú.


Iharosberényi 29 gesztenye
Középerős növésű, igen bőtermő. Kései érésű, október végén érik. A makk héja barna, legnagyobb átmérője 30 mm, a magbél erősen aromás ízű.


Nagymarosi 22 gesztenye
Középerős növekedésű, igen bőtermő. A legkorábbi érésű, már szeptember végén szedhető. A makk héja világosbarna, legnagyobb átmérője 39,8 mm.


Nagymarosi 37 gesztenye
Erős növekedésű, bőtermő. Kései érésű, október közepén kezd érni. Héja világosbarna színű, legnagyobb átmérője 38 mm.


Államilag elismert gesztenye fajták:
Iharosberényi 2 - Iharosberényi 29 - Kőszegszerdahelyi 29 - Nagymarosi 22 - Nagymarosi 37 - Nagymarosi 38

Gesztenye - Pallas lexikon

Gesztenye (növ., Castanea Tourn.) van kétféle: jóféle vagy szelid Gesztenye (Castanea sativa Mill. vagy Castanea vesca Gaertn.) és a vad- Gesztenye, ló-Gesztenye (Aesculus Hippocastanum L.).
Mind a kettő szaporodó szerve hasonlít egymáshoz, ezen alapszik elnevezésök is. Azonban a kétféle Gesztenye hasonló részei, melyek hasonló tüskés, végre felnyiló tokban is képződnek, alaktanilag egymásnak meg nem felelők.

A szelid Gesztenye gesztenyebarna héja, melyet sütés előtt felhasítanak, a makkgyümölcs, mint a tölgyfáé, vagy a mogyoró kemény héja, s ez alatt van a mag héja külön, ellenben a ló-Gesztenye gesztenyeszin héja tulajdonképen már a maghéj (nem makkgyümölcs).

A vad-Gesztenye gyümölcse a tüskés tok, melyből a gesztenyeszin magvak kihullnak, mig a jóféle Gesztenye sürü és szúró-sertés tokja a tölgy makkja alatt levő makkcsészének felel meg, s termékenyítés után fejlődik a fiatal termő körül.
Egy-egy ily tartóban rendesen 3 szem gesztenye terem. Kettőnek a külső oldala domború, a belső lapos, a harmadik szem mind a két oldaláról lapított.
A jó Gesztenye gyümölcse eredetileg három termőlevélkéből alakul és háromrekeszü, mindegyikben két-két maggal, makkgyümölcse tehát eredetileg hatmagvú lenne, ámde a fiatal magvak nagyrésze fejlődésben visszamarad s a Gesztenye-makk közönségesen egymagu, ritkábban kétmagu.
Ha több mag fejlődik ki, rendesen apróbb marad.
Gesztenyének rendesen az apróbb szemüt mondjuk, a nagyobb szemü neve maróni. Azonban ez is lehet 2-3 magu.
A szelid Gesztenye a tölgyféle barkás fák közé tartozik, 17-35 m. magas. Levele váltakozó, lándsás, fürészelt, szirma nincs, csupán kehelynemü leple s a merevszáru barkák alján vannak a termő virágok, a barka felsőb részét a szép fehér himvirágok alkotják.
A vad-Gesztenye a szabadszirmúak csoportjába tartozik, kelyhe és szirma, 7 himje és thyrsus-virágzata van.

A jóféle Gesztenye Dél-Európában s Észak-Amerikában nő. A havasok tövében, Svájc Déli részétől kezdve Olaszországon át hazánkig (Zala, Vas, Sopron vmegye), hol folytonos, hol szakadozott erdőövet alkot (gesztenyés, castanetum), de Európa cisalpin vidékein ritkább.
Helyenként kolosszális nagyra és vénre megnő. Fájában sok a bélsugár, különben szép fehér vagy világos barna magyon finom rostu, kemény, mint a legjobb tölgyfa, hajlékony, puha, könnyü s nagyon tartós.
Francia- és Angolországban a földmivelés eszközeit, hajót stb. készítenek belőle, de az asztalos és esztergályos is feldolgozza.
Tüzelőnek kevésbé alkalmas. Nálunk bányaoszlopnak is használják (Nagy-Bánya). Gyökérfaja a legszebb facsomor, hajtásaiból jó abroncs lesz. Dongája boros hordónak legtartósabb és legjobb. Levelével derekaljat tömnek ki.
Gyümölcsének nagyobb szemü fajtáiból a csokoládéhoz hasonló ital és a legjobb kávépótlék lesz. Ez a kávé cukor nélkül is édes. Déli-Európa lakosainak a Gesztenye valóságos áldás. Édeses lisztes magvát különböző módon elkészítve eszik, főzelékhez is adják, sőt a liba- vagy kacsasültet is töltik vele.
Szárazon és gondozva kel tartani, mert hamar romlik vagy penészedik. A féreg bántja, tavaszkor pedig könnyen csirázik. A Castanea Americana Raf. hasonló, de a levele kissé csüngő. Az Egyesült Államok fája. A cserjealaku Castanea pumila L. (Khinkapin) É.-Amerika közép és déli tájain, végre a C. argentea Blume Jáva szigetén, szintén ehető gyümölcsöt érlel.

Nincsenek megjegyzések: